1.0Csipelyemhttps://csipelyem.cafeblog.huCsipelyemhttps://csipelyem.cafeblog.hu/author/a_noi_csipo/<p style="text-align: left">Mennyire vártam ezt az érzést, amikor elkezdhetem a szerkesztést... azzal együtt járó beállításokat, szerkesztéseket.  Ez szép lassan majd összeáll. Van pár elképzelésem, és ezeket majd érzékelitek is. Csak időt kérek, mert az "új"-ság még tartogat számomra meglepetéseket...</p> <p style="text-align: left">Számomra a döntés meghozatala már könnyű volt. Ám hogy le is kell ülni, és beírni a gépbe, na, az egy új életforma. Igen. Pont ez a jó szó. Élet-forma. Ám hogy ezt egy gépbe írjam, az olyan életképtelen.Viszont mégis működőképes. Mert hogy élek és nőként szeretném megélni az életem minden formáját, bármilyen is legyen. A helyzeteket, a döntéseimet, a viselkedéseimet, a kommunikációimat, az érzéseimet.</p> A női csípő számomra ezt szimbolizálja. Mennyi mindent tudna mesélni nekem... Erről a nagymamám jut eszembe, aki még a régi paraszti kultúrában élt. A népi viseletek sok helyen igen szépen hangsúlyozták a csípőt, a nőiesség egyik szép vonalát. A szoknyák mérete, hossza, vagy száma minden hol adott volt. Néha elgondolkodom, az miként hatott az akkori kor férfiaira. Mennyire láttak a szoknyák alá - benne a női sors feladatát, érzéseit. Erről beszélgettek-e a nők együtt, vagy a párjukkal. Sőt, hogy milyen lehetett ebben lenni hétköznap vagy ünnepnap. Jómagam a csípőm, mint nőiségem elfogadásával küzdöttem sokáig. Ebbe mindent belevehetek, mint a mozgás, a szélesség, lágyság, a nemi szervek, az érintések, vagy ami még másnak eszébe jut. Számomra most ebben a témában jönnek a gondolataim.... A kép által eszembe jut, menyi ideig is készültem arra, hogy ezt a sok szoknyát <img class="size-medium wp-image-5 alignright" src="https://csipelyem.cafeblog.hu/files/2014/11/10686929_712401548837383_8567580011331840914_n-228x300.jpg" alt="10686929_712401548837383_8567580011331840914_n" width="228" height="300" />felvegyem. Gyermekként egy-egy népviseletbe öltözve kevésbé éreztem a lényegét. Most, nőként rájöttem mennyire más. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megnyit. Napok alatt rengeteg gondolat futott át rajtam. A női őseim, a nők helyzete, a családomban lévő nők, a saját magam nőisége. Kezdve ott, hogy fizikailag el kellett készíteni a népviseletet. Megnézni, hogy áll, kell e tisztítani, megvarrni, stb. Aztán ugyebár tájegységenként más és más módon összeállítani, hogy a nagy napon már csak felvenni kelljen. Lelkileg engem a felvétel előtti éjszaka hozott ki a langyos vízből. Édesanyám is nyitott volt, én is. Elkezdtünk a családom nő és férfi tagjairól beszélgetni. Mintha egy időutazáson lettem volna. olyan szépen kerekedett ki a történet, hogy elérzékenyültem. Végre elkezdtem érezni, mi is lehet ez a dolog. Igen, a "nő" -ség. Mert sokan vagyunk, aki keresi. Akár azért, mert nem kapott mintát. Akár olyan sérülést szerzett, amivel ezt elnyomta - vagy elnyomja ma is. Keveset látott, hallott, vagy  a lelkével nem tudta befogadni mindazt, ami ezzel jár. Sok oka lehet, amik közül csak néhányat írtam le. Kíváncsi vagyok rátok... Szép napot! :)rich